Június 15-én az Iráni Iszlám Köztársaság választói Mahmoud Ahmadinezsád elnököt Hassan Rohanival helyettesítették. Ez a lépés jelezte a választók vágyát a merev rendszerben történő változásra.

A nemzetközi közösség megkönnyebbülését fejezte ki, hogy ez a választás erőszakmentesnek tűnt, ami üdvözlendő ellentétben a 2009-es szavazáshoz. Széles körben korrupcióval sújtottnak tartották, és a verseny utóhatása tiltakozásokat és kormányzati fellépést követett.

"Mr. Rohani, korábbi nukleáris tárgyaló, háromszor annyi szavazatot kapott, mint legközelebbi riválisa, így az összes szavazatot 50,71 százalékot szerezte meg, ami elegendő volt ahhoz, hogy elkerülje a várható második fordulót. Számos konzervatív ellen nézett szembe a szavazólapon, és a szavazóurnán azt állította, hogy 'a szélsőségesség elpusztítására jött'" (The Christian Science Monitor).

Az ország polgárai közül sokan "bojkottálni tervezték a választást, mert szavazatukat 'haszontalnak' tartották egy megcsalt rendszerben, mégis szavaztak – így a hivatalos részvétel körülbelül 72 százalékra emelkedett –, és választásuk pontosan tükröződött az eredményben" (ugyano.).

Rohani úr akadémikus, doktori fokozatot szerzett a skót Glasgow Caledonian Egyetemen, "A saría rugalmassága" című disszertációjával. Megbízható temperamentumáról és diplomáciai magabiztosságáról ismert, öt nyelven beszél.

Az új vezető nehéz időszakban lép be az elnökségbe, amelyet sokan lökés nemzetnek és szélsőséges teokráciának tartanak számon. A kritikusok megkérdőjelezik Rohani úr szerepét Irán nukleáris programjának fejlesztésében, amely sérti az ENSZ Biztonsági Tanácsának határozatait. A program kiterjesztett szankciókat vezetett be az ország ellen, amelyeket az Egyesült Államok vezetett az 1979-es iszlám forradalom után.

Rohani urat mérsékeltnek tartják, különösen a leköszönő elnök baloldalán, Ahmadinezsád mellett. Az irániak, különösen a fiatalabb generációk, remélik, hogy vezetése drasztikus változásokhoz vezet majd az ország világgal való viszonyában.

Mégis, mérsékelt álláspontját az iráni kontextusban kell megérteni: "Valójában a konzervatívok pragmatikus centrista szárnyához tartozik... az 1980-as évek iráni–iraki háborúja óta, amelyben stratégiai szerepet játszott a katonai parancsnokságban, nem zárták ki a rezsim intézményeiből... továbbra is bizalmi kapcsolatban áll a legfelsőbb vezetővel [Khamenei ajatollah, akinek pozíciója felülmúlja az elnökét]," közölte a Financial Times .

Kevésbé optimista kommentátorok az iráni demokráciát alapvetően hibásnak tartják, és bármely elnököt, amely ebből származik, egyszerűen Hamenei apparátusának kiterjesztéseként. Széles körben megjegyezték, hogy az elnökjelöltek listáját a kormányzati Őrzőtanács 686-ról hatra csökkentette. Ahogy a Miami Herald egyik véleménycikke fogalmazott: "A nagy kérdés az, hogy miért engedte Khamenei [Mr. Rohani-nak] győzni."

A cikk írásának idején sem az Egyesült Államok, sem a sok más ország, amely fenntartja őket, nem említette az Irán elleni szankciók feloldására vonatkozó terveket. Ezek egyre nagyobb nehézségeket okoztak az átlagos irániaknak.

A PBS így számolt be: "2012 eleje óta az Egyesült Államok kampányt vezet a szankciók ütemének felgyorsítására, különös tekintettel Irán energia- és pénzügyi szektoraira. Az EU szankciókat vezetett be az iráni olajvásárlásra is. Összességében a szankciók élesen csökkentették az olajexportot, elszigetelték Iránt a nemzetközi bankrendszerektől, és hozzájárultak a valuta értékének jelentős csökkenéséhez."

Irán vezetésének óvatosnak kell lennie azzal az elégedetlenséggel, amely zavargásba, erőszakba és – ahogy a 2011-es Arab Tavasz is bizonyította – rezsimbukássá fajulhat. Egyesek azt feltételezik, hogy egy centrista bevonása a szavazólapon a tömegek megnyugtatásának módja volt, de nem volt valódi veszélye a köztársaság jelenleg kijelölt irányába helyezett lényegi változásoknak.

Az átmenet lehet a legjobb lehetőség arra, hogy újraindítsák a párbeszéd hangnemét Irán nukleáris programjáról. Ha a történelem iránymutatás, az ország kapcsolata a Nyugattal továbbra is feszes és kiszámíthatatlan marad, míg történelmi kapcsolatai Oroszországgal tartósak maradnak.